Dél-amerikai
Ez a kifejezetten ragadozó hal Guyana, Venezuela és Trinidad lassú folyású és állóvizeinek lakója. Testének majdnem egyharmadát hatalmas feje és szája alkotja. Ennek a szájnak éles fogai biztosan ragadják meg a zsákmányt. Teste barnásszürke, barna és világosabb színû foltokkal, olykor elütõ sötétebb harántcsíkokkal. Igen erõs a mimikrije, hasonulása a környezet színéhez. Sûrû növénnyel telepített cserép és kõ vagy más búvóhelyekkel berendezett akváriumban nálánál nagyobb testû halak társaságában is jól érzi magát, és azokat nem is zavarja. Kis halakat azonban villámgyorsan megragad. Zsákmányát mindig fejjel lefelé nyeli el. Végszükségbõl fogyaszt más élõ eleséget, de jó tenyészállatokat csak apró halak rendszeres etetésével lehet nevelni. Erõsen fejlett hím 8-9 cm-re is megnõ, a nõstény 1-2 cm-rel kisebb.
Tartásához elég a 22-24 fokos víz, íváshoz több meleget kíván. Közös medencében is ívik, ha a feltételek megfelelnek számára. Ha külön akarjuk ívatni, rendezzünk be egy 20 literes akváriumot búvóhelyekkel. Ívás elõtt a hím majdnem fekete, a nõstény világosbarna színû lesz. Ilyenkor már rendszerint megjelenik a nõstény kis tojócsöve.
Az ikrát a cserépbarlang fölsõ oldalára ragasztja. A termékenyítés így majdnem 100 %-os. A hím vigyáz az ikrákra, melynek száma lehet 400-500 is. Az ivadék három nap után elúszik, és azonnal eleség után kutat. Ekkor már a hímet is el kell távolítanunk. Ha közös akváriumban ívtak, a cseréppel, kõvel kiemelt ikrát mesterségesen gondozással is kikeltethetjük, hogy ne zavarjuk meg az akvárium megszokott életét. Az ivadék gyorsan fejlõdik, a negyedik héten már vágott Tubifexszel etethetõ. Ha nagyobbak, úgy a tenyészanyagnak szánt halakat már korán élõ halivadék etetésére foghatjuk, így hat hónapos korukban új tenyészanyaggal rendelkezünk.
Egy sügérke:
És egy másik:
|