Egyedülálló külsejű, pompás színezetű kétéltű napjaink egyik kedvelt terráriumi állatává vált.
A Díszes szarvasbéka a nyelvetlen békák (Phaneroglossa) alrendjében, a Cisztignata félék (Cystignathidae) családjának tagjai közül szépségükkel és sajátságos megjelenésükkel válnak ki. Zömök testalkatuk a varangyokéhoz hasonló, széles fejük és igen nagyméretű szájuk van. Felső álkapcsuk széle finoman fogazott, míg az alsó teljesen sima. Mellső lábujjai szabadok, a hátsókat rövid úszóhártya köti össze. Nevüket a szemük felett elhelyezkedő, csúcsban végződő kiemelkedésről kapták, melyek tulajdonképpen megnyúlt felső szemhéjak. Sárgás, vagy zöldes hátoldalukat nagy, fehéren szegélyezett, szabálytalan, sötét olajzöld foltok díszítik. Egyes példányoknál a foltok között vörös színű vonalak húzódnak.
Természetes élőhelyük Argentina, Paraguay, Uruguay sötét, nedves esőerdeiben, valamint Brazília Rio Grande do Sol tartománytól nyugatra eső részeiben, dél felé pedig Buenos Aires tropikus mocsarai vidékén található.
Az állat nagyságához képest (110-120 mm) viszonylag kis mozgásigényű faj. Napjai jelentős részét a talajba beásva tölti. Sikeres tartásához ezért aránylag kisméretű terrárium is megfelel, melynek mérete 100x50x50 centiméter legyen. Ez a "lustaság" azonban ne tévesszen meg senkit, hiszen ha megzavarják nagyokat tud ugrani, vagy villámgyorsan támad.
A terrárium aljába 20-25 centiméter vastagságban tőzeget helyezzünk el, melyet mohatakarással dekorálhatunk. A nappali hőmérséklet 25-28 °C, az éjszakai pedig 20-22 °C legyen. Az élőhelyén uralkodó klimatikus viszonyok megfelelő utánzása érdekében a nappali páratartalom 80-85%, az éjszakai 85-95% között mozogjon.
A nappal aktív állatok táplálása nagy tücsökkel, szöcskével, fiatal egerekkel, patkányokkal, valamint hús és marhaszív darabokkal könnyen megoldható. Rendkívül falánk állatok.
Fogságban szaporításuk hazánkban még nem sikerült. A külföldi szakirodalmak (főképp a tengerentúli folyóiratok) több esetben is sikerekről számoltak be.
A tenyésztők szerint az eredményes szaporítás előfeltétele megközelítően két hónapig tartó nyugalmi időszak biztosítása, valamint kitűnő kondícióban lévő tenyészpár. Elsődleges feladat tehát a nemek meghatározása. A hím példányok kisebb termetűek, és belső hangzacskójuk segítségével - különösen langyos vízzel történő permetezés után - igen hangos "koncertet" adnak.
A hűvösebb, szárazabb időszak alatt (20 °C, és 50% páratartalom) az állatok keveset, vagy egyáltalán nem esznek. Ezt követően a hőmérséklet és a páratartalom fokozatos emelkedésének, valamint a változatos és bőséges táplálék biztosításának hatására az állatok nagy valószínűséggel párosodni fognak.
A nőstény a petéket, - melyek száma elérheti a 300 darabot - rendszerint a párzást követő 3-4. napon, megközelítőleg 10 centiméter vízmagasságú akváriumi részben rakja le. Az ebihalak a 2-3. nap után kelnek ki. Kannibalizmusuk miatt ajánlatos műanyag edényben egyenként tubifexel, vízibolhával, vörös szúnyoglárvával felnevelni. Az ebihalak átalakulása 40-60 nap múlva történik, és a kis békák megkezdik szárazföldi életüket.
Forrás:http://www.freeweb.hu/hobbiallat/cikkek/keteltu21.htm
Békácska:
|