Az amerikai 12 cm-es vörös rák, mint neve is jelzi Amerikából, Lousiana államból indult hódító útjára. Találó a “hódító” jelző, mert időközben több országban megtelepedett. 1973-ban Spanyolország és Franciaország lettek az elsők az európai országok közül, ahol szabadban is élnek. Azóta ismernek, és feljegyeztek populációkat Németországban és Svájcban. Nagyon jól alkalmazkodik a környezethez. Eredeti élőhelyén a víz 20-25 °C hőmérsékletű, így azt gondolták, hidegebb területen nem él meg. Ennek ellentmondott terjedése, az európai körülményeket az 5 °C hőmérsékletű vizet is nagyon jól viseli. Jól Szaporodására az év bármely szakában sor kerülhet, a peték 25 °C hőmérsékleten is úgy fejlődnek, mint 10 °C-on.
Bár neve szerint vörös rák, testszíne nagyon változatos. Az alapszíne általában vörös, de lehet kék vagy fekete is. Testét apró élénkvörös kinövések tarkítják, mint apró pontok. A háton egy sötétebb, szinte fekete sáv fut végig. Járólábai vékonyak és vörösek. Ollói kerekek, teste magas, csápjai jól fejlettek. A hímeket megkülönböztetik a nagyobb ollóik és a hasi oldalon található párzószervek - melyek módosult evezőlábak - a gonopodiumok.
Akváriumban jól tartható, a vízminőséggel szemben nincs különleges igénye. Bár kistermetű, mégis nagyobb térfogatú akvárium szükséges tartásához, így 100 liter ajánlható két példány részére. Nappal aktív, beszoktatás után kíváncsinak mondható. Mindenevő, így a mesterséges díszhal eleséget és az élő eleséget is elfogyasztja. Ez utóbbi földigiliszta, vörös szúnyogálca illetve haldarabok lehetnek. Az egészséges halat nem bántja, de a beteg legyengült halakat elfogyasztja. Nagyon jó “szökőművész”, fontos az akvárium fedése! Búvóhelyekről gondoskodni kell, ez lehet kövekből kialakított barlang vagy fatuskó. Az akváriumot erősebb szárú és levelű növényekkel is kell dekorálni. Nagyon jó a kanadai átokhínár, a valiznériák, a vízi hortenzia, a keményebb levelű kardfüvek és a vízikelyhek.
Párzásra egész évben számíthatunk, de ehhez a nősténynek vedlés után kell lennie pár nappal. A hím hátára fordítja párját, és párzószerve segítségével átadja ivarsejtjeit. A petéket kb. 2 hét múlva a nőstény a potrohának alsó felén található evezőlábaival rögzíti, és mindenhova magával viszi. A kis rákok kikelése hőmérsékletfüggő, melegebb vízben előbb elúsznak, de hidegebb vízben is fejlődnek. A lábak 150-200 db 1 milliméteres petét is rögzíthetnek, melyek 25 °C vízhőmérsékletnél 3 hét múlva kelnek ki. A kannibalizmus természetes ezeknél a rákoknál, ezért nevelésük csak egyesével lehet a legeredményesebb. Amennyiben erre nincs lehetőség, egy nagyon, nagyon dúsan ültetett akváriumban kísérelhető meg felnevelésük. Apró eleség mellett gyorsan növekednek. Nem szükséges a kerekesféreg, a sórák naupliuszát valamint az ivadékhal tápját is elfogadják. Emellett a vízinövényeken található algát fogyasztják. Ivarérettségüket 7-8 hónapos korukban érik el. Kezdetben hetente vedlenek, majd növekedésükkel arányban havonta.
Egy kép:
Meg még egy:
Egy nem vörös példány:
Forrás:http://www.freeweb.hu/hobbiallat/cikkek/edes52.htm |