Ez a gekkófaj nyugodt, békés természetével hamar meghódította a hazai terraristákat.
A leopárdgekkók a sivatagok és a száraz, tüskés bozótos szavannák lakói. Számos példányuk fordul elő India, Pakisztán, valamint Türkmenisztán területein. Egyes tudósok szerint 4 különálló fajról beszélhetünk, ám a fokozott érdeklődés, valamint a rendkívül eredményes tenyésztés miatt, szinte lehetetlen megállapítani az egyes fajok közötti különbséget. Az eddig meghatározott 6 alfajt is csak élőhelyük alapján különböztetik meg.
A kifejlett állatok nagysága elérheti a 20-25 cm-t. Fogságban rekord életkort érhetnek el, nem ritkák a 15-20 éves példányok sem. A gekkók életkorának meghatározása legegyszerűbben a sárga alapszínen elhelyezkedő fekete foltok nagyságának és arányának alapján történik. Fiatal állatokon nagy, sötét, szabálytalan foltok láthatók, melyek az életkor előrehaladtával kisebb pöttyökké, apróbb foltokká alakulnak át. Rendkívül jellegzetes nehéz, vaskos zsírfarka viszonylag könnyen letörik. Igaz ugyan, hogy néhány hónap után regenerálódik, ám az így pótolt farok csaknem mindig csökevényesebb és kevésbé tetszetős kinézetű.
Miután a leopárdgekkó békés, inkább passzív természetű gyíkféle, ezért a terrárium nagysága is igazodhat igényeihez. Egy 60x40x30 cm méretű terrárium nem lesz túlzsúfolt egy hím és három nőstény számára. Talajként 3-5 cm vastagságban finom kvarchomok a legalkalmasabb. Dekorációnak lehelyezhetünk néhány követ, vagy íves parafatölgy kérget, amely egyúttal a szükséges búvóhelyet is biztosítja, valamint száraz ágdarabokat. Vizes edényre nincs szüksége, sőt - sivatagi fajként - az állatot egyenesen zavarja az ismeretlen víztömeg. A szükséges folyadék mennyiséget reggelenként a terráriumba permetezett és a berendezés tárgyakra lecsapódott apró vízcseppek lenyalogatásával veszi magához.
A terrárium hőmérséklete 29-30 °C, mely a napozó helyen 1-2 fokkal több is lehet. A D3 vitamin beépüléséhez időnként elengedhetetlen az UVB fény biztosítása, ezért lehetőség szerint napoztassuk az állatokat, vagy izzó sugározza ezt a fénytartományt. (Zoo Med)
Etetésük során semmilyen probléma nem várható, hiszen szinte válogatás nélkül elfogadják a felkínált eleségrovarokat. Adhatunk nekik tücsköket (Acheta domesticus, Gryllus bimaculatus, Gryllus assimilis), lisztbogár lárvát (Tenebrio molitor), gyászbogár lárvát (Zophobas morio), stb. A viaszmoly hernyójából (Galleria mellonella) csak igen kis mennyiséget adjunk a nem túl jó Ca-P arány miatt. Idősebb korban képesek legyőzni a földön fészkelő madarak fiókáját, valamint apróbb rágcsálók ivadékait. Tavasztól őszig a szabadban fűhálóval fogott rovarokkal is megkínálhatjuk őket. Az így befogott eleség több nyomelemet is tartalmaz, mint a tenyésztett. Ezért hetente legalább egy alkalommal, vitamin porral szórjuk meg a felkínált eleséget. A D3 vitamin bevitele különösen fontos a gyorsan növő fiatalok és a tojásokat nevelő (gravid) nőstények esetében. Lehetőség szerint törekedjünk a változatos táplálásra. A gekkók növekedésük során elfogyasztják levedlett bőrüket.
A leopárdgekkók igen rövid idő alatt, megfelelő táplálás esetén, 1 év alatt válnak ivaréretté. A kifejlett állatok nemének meghatározása viszonylag könnyű. Elsődlegesen a gekkók viselkedése nyújt támpontot. A hímek rendkívül területőrzők, és szexuálisan nagyon aktívak. Az állandó rivalizálások miatt, melyeket a hímek folytatnak területszerzés közben, egy tenyészcsoportba csak egy hímet helyezzünk el. Másodsorban a gyík felépítése, kloákájának környéke ad felvilágosítást a nemét illetően. A kifejlett hím valamivel nagyobb, testesebb a nősténynél. A kloáka nyílás mellett jól láthatók a herék. Időnként, főleg zsúfolt tartásnál a nőstények is agresszívvá válhatnak. Optmális tenyészet 1 hímből és három nőstényből áll.
A nőstény gekkók egy tenyészidőszak alatt többször is megtermékenyülhetnek. Két tojásrakás között 7-8 hónap is eltelhet. A lerakott tojások száma alkalmanként 4-8 db között változik, amelyek héja kissé puha. A kivett tojásokat helyezzük műanyag dobozokba, amelybe előzőleg homokot, vermikulitot, vagy kertészeti perlitet teszünk, és így rakjuk a keltetőbe. Mint sok gyíkfajnál, a keltetési hőmérséklet befolyásolja az utódok nemét. Az átlagos inkubációs hőmérséklet 29-30 °C között ingadozik, ebben az esetben a nemek aránya megközelíti az 50-50%-ot. Alacsonyabb hőmérsékletnél ez eltolódik a nőstények javára, 31 °C esetén túlnyomó részt hímek kelnek ki. Amennyiben az inkubációs hőmérséklet 32 °C fölé emelkedik, ismét több nőstény lát napvilágot. Igaz, ennél a hőmérsékleti értéknél már fejlődési rendellenesség is jelentkezhet. A keltető relatív páratartalma 90-100% legyen. A kelési idő átlagosan 55 nap. A kikelt kis gekkók felnevelése apró rovarokkal viszonylag könnyű.
Forrás:http://www.leopardgekko.try.hu/
Egy gekkó:
Meg még egy:
És egy utolsó:
Utolsó utáni:
|