Bár Közép-Amerika és a környezõ szigetvilág az élõhelye, mégis kubai ráknak hívják. Ez tudományos neve is igazolja, valószínûleg az elsõ példányokat Kubában találták és innen hozták Európába. Melegkedvelõ, a 20–27 °C hõmérsékletû és maximum 10 nk° vizet igényel, amelynek 7–7,5 a pH értéke. Természetes élõhelyén akár 30 cm-re is megnõhet, akváriumban kisebb marad. Általában a kereskedésekben fiatal példányok vásárolhatók. Az otthoni akváriumot hamar belakják, amennyiben az megfelelõ számukra. Aljzatnak minden szemcseméretû osztályozott kavics megfelel, legjobb a 3–5 mm nagyságú. Természetesen búvóhelyrõl is kell gondoskodni. A ráktartás egyik buktatója, ha nincs elegendõ búvóhely. Mint minden rák, a kubai kékrák is levedli páncélját növekedésekor. A háton felreped a kemény váz, és a rák kibújik régi bõrébõl. Az új még puha, nagyon könnyen sérül. A rákok ekkor a legsebezhetõbbek. Ezért van szükségük búvóhelyre, ahová vedléskor visszahúzódhatnak. Ellenkezõ esetben vagy akkor esnek áldozatul, amikor puha a páncéljuk, vagy nem is kezdik meg a vedlést és a régi bõr szinte “megfujtja” gazdáját. A búvóhelynek bármi megfelel ami természetközeli, pl. kókuszdió félbevágott héja. A rákok biztonságérzetét növeli a növényzet. Ezt úgy kell elrendezni, hogy a rák kényelmesen tudjon közlekedni közöttük, ezért kisebb csoportokban ültetjük. Így sokkal természetesebben hat, mint egyenként. A behelyezett fatönk, faágak is a természetes hatást növelik. Alattuk, és az ágak között a rákok keresgélhetik eleségüket. Mindenevõk, így az élõ és fagyasztott eleség mellett a mesterséges eleséget is elfogadják. A lemezes tápot és a harcsák számára készített tablettákat kedvelik. A lágyabb szárú vízinövényeket is megrág-hatják. Ennek elkerülése érdekében forrázott salátalevél darabot is adjunk alkalmanként.A jól tartott és rendesen vedlõ rákok nem támadják meg egymást, bár a hímek néha agresszívak egymással szemben. Ideális azonban egyesével tartani és csak tenyésztés esetén összeereszteni a nemeket. A hímeknek a potrohuk alsó felén az evezõlábak és a járólábak között megtalálhatók a két pár gonopódium. A nõstények közvetlen vedlésük után fogamzó képesek. Ez annak tudható be, hogy a megtermékenyített petéket a potrohukon található evezõlábakon rögzítik. Elképzelhetõ, ha közben vedlenének, akkor elvesztenék az összes petét. A nõstény az ily módon rögzített petékkel él, azokra mindig friss vizet hajt. Amikor elérkezik azok kelése, egyszerûen kirázza az ivadékokat, akik mint egy kis felhõ szétúsznak. Számuk 20–60 közöttire tehetõ. Felneve-lésük könnyû, apró planktonnal és a halivadékok számára kifejlesztett mesterséges eleségekkel. Gyorsan nõnek, 4 napos korukban már elfogják a sórák naupliuszát is. A kicsik kannibalizmusa közismert. Ezt elkerülhetjük tágas térben való neveléssel, ahol sok búvóhely áll rendelkezésre, vagy pedig ráknevelõ akváriumot használhatunk. Ez tulajdonképp egy közös víztérrel rendelkezõ medence, melyet több rekeszre osztanak. Nagyon fontos, hogy az akvárium teljesen le legyen fedve, legalább is a sarkokban, mert a rák könnyen kimászik. Legtöbb esetben, mire megtalálják, már teljesen kiszáradt.
És most néhány szó tőlem:
7-10 cm- nél nem nő nagyobbra, kinézete a képen látható. Tubifexszel, szúnyoglárvával és gilisztával etethetők, a halakat állítólag nem támadják meg, ha jól gondozzuk őket, tehát megpróbálkozhatunk hal melletti tartásukkal. 20-30 literes akváriumban tarthatók már szerintem. Helyük inkább széles és hosszú legyen, mint magas, viszont le kell fedni, akár még a szúnyogháló is jó. Nagyon szép és érdekes faj, remélem sokan megszeretik.
Rák:
Kubai kékrák:
Különbség a lány és a fiú között:
|